Ahogy a Policy Solutions korábbi kutatásaikból is kiderül, az országgyűlési választások alkalmával nem szavazó populáció alapvetően két részpopulációból áll: a következetesen sohasem szavazó, politikailag passzív állampolgárokból és a szituatív nemszavazókból. Az elmúlt évtizedekben a választók mintegy 15-20 százaléka, mintegy 1,2-1,6 millió állampolgár tartozott az első csoportba, ők a következetes nemszavazók. A többi távolmaradó (a lakosság 10-20 százaléka) pedig egy adott országgyűlési választás során nem szavazott.

Mostani kutatásunkban ennek a nagyjából 1,2 millió, következetesen nemszavazó, passzív állampolgár társadalmi hátterét és motivációit elemeztük. A kutatás megalapozásául több korábbi Policy Solutions elemzés reprezentatív közvélemény-kutatását vettük alapul, így a „Magyar Álom”, a „Magyar Rémálom”, a „Demokrácia és a magyar társadalom” és a „Politikai útmutató Magyarországhoz” című kutatásainkat. Ezen kutatásokat egészítettük ki a ZRI Závecz Research 2017-2018-ban készült 11 havi reprezentatív közvélemény-kutatásainak az összesített adataival. Ezen 11 kutatás 11.000 különböző megkérdezettjéből választottuk ki azokat a válaszadókat, akik arra a kérdésre, hogy “ha most vasárnap lennének a választások, melyik pártra szavaznának?” úgy feleltek, hogy nem mennének el szavazni és nincs is választott pártjuk. A kutatásunkban a magyar választópolgárok 15 százaléka tartozik ebbe a nemszavazói csoportba.

Tanulmányunkban először a nemszavazók demográfiai mutatóit elemeztük. A nemszavazók életkori megoszlását vizsgálva a legszembetűnőbb a 30 éven aluliak jelentős elfordulása volt a politikától, ugyanis míg az aktívak táborában 17 százalék, addig a passzívak között 24 százalék a fiatalok aránya. Iskolázottság szempontjából jelentősen felülreprezentáltak a legfeljebb 8 általánossal rendelkezők a politikailag passzívak között: míg a választási hajlandóságot mutató magyarok negyedének van legfeljebb alapfokú végzettsége, addig ez az arány a nemszavazók között majdnem 20 százalékponttal magasabb. A többi állampolgárhoz képest a nemszavazók körében alacsonyabb a foglalkoztatottság szintje – sok a tanuló -, az idősebbek azonban jellemzően olyan munkakörben dolgoznak (vagy dolgoztak legutóbb), melynél nincs szükség különösen magas végzettségre vagy bármilyen különleges szakképesítésre.

Fontos és kevésszer hangsúlyozott tény, hogy az aktív állampolgárokhoz képest a nemszavazók körében feltűnően alacsony a házasságban élők aránya. Mindössze alig minden harmadik politika iránt elzárkózó ember él házastársi viszonyban, ez 17 százalékponttal alacsonyabb, mint a politika iránt nyitott állampolgárok körében. Összeségében jól látszik – és ezt más kutatások is megerősítik -, hogy a társas kapcsolatok hiánya vagy alacsonyabb szintje korrelációt mutat a politikai inaktivitással.

A nemszavazók földrajzi eloszlását vizsgálva látható, hogy főleg a Dél-Dunántúlon tapasztalhatjuk a nemszavazók arányának növekedését – a legnagyobb „lecsúszást” Baranya megye produkálta, amely korábban – 2002-ben - a negyedik legaktívabb megye volt, de mára a lepasszívabbá vált. Baranyában 2018-ban az országos átlaghoz képest 4,1 százalékponttal kevesebben mentek el szavazni. Jelentős szórást tapasztalhatunk a budapesti nemszavazók kerületenkénti eloszlásában is. A legkiugróbb és legmeglepőbb adat, hogy 2018-ban a budapesti 9. kerületben az országos átlagnál 10,1 százalékponttal kevesebben mentek el szavazni. Még országos összehasonlításban is kiemelkedően magas a 9. kerületi lakosok között a nemszavazók aránya.

A nemszavazók demográfiai mutatói után álmaikat, félelmeiket, érzéseiket vizsgáltuk. Jelentős különbségeket figyelhettünk meg a politikailag passzív és aktív emberek érzelmei között, ugyanis a nemszavazók jelentősen derűsebben és pozitívabban élik mindennapjaikat, mint azok, akik hajlandóságot mutatnak a választásokon való részvételre: a nemszavazók 73 százaléka érezte magát általában boldognak a kérdésfeltevést megelőző hetekben, míg ez az arány az aktívok között csak 69 százalék. Ennél jóval nagyobb eltérést látunk viszont, amikor a félelmeikről kérdeztük őket, ugyanis míg a politika iránt érdeklődők 27 százaléka érzett félelmet valami iránt az elmúlt időszakban, addig ugyanez az arány a nemszavazók között mindössze 6 százalék. Összességében, akik nem foglalkoznak politikával, azoknak határozottan derűsebben, fesztelenebbül és nyugodtabban telnek a mindennapjai, mint azoknak, akik politikailag aktívabbak. A különböző pozitív érzelmek, így a boldogság jellemzőbb erre a csoportra, mint a biztos választókra.

Ahogyan az aktív állampolgároknál, úgy a politikától elforduló szavazók körében is a bizonytalanná, kiszámíthatatlanná váló élet, valamint a betegségek a legerősebb félelmek. A nemszavazók az átlagnál sokkal jobban aggódnak azonban a felgyorsult világ miatt, és magasabb közöttük azoknak az aránya, akiket a hajléktalanság és a lakhatás kérdése tölt el félelemmel. Magyarország sorsával kapcsolatban az oktatás és az egészségügy az a két téma, amely esetében az átlagnál sokkal jobban aggódnak a nemszavazók. Több kérdésnél is egyértelműen kiderül, hogy kevésbé félnek a migrációtól, a bevándorlóktól a passzívak. Pénzügyek tekintetében viszont jelentősen nagyravágyóbbak a nemszavazók, mint aktívabb társaik. Amikor arról kérdeztük őket, hogy mekkora havi nettó összeggel tudnák életük álmát élni: a 300 ezer forint alatti összegeknél a politikailag aktívak, az e feletti összegeknél viszont a közélettel nem foglalkozók voltak pár százalékpontos többségben. Mindez összefüggésben lehet a fiatalok jelentős arányával a nemszavazók között – a 30 alattiak ugyanis jellemzően magasabb fizetésekről álmodnak, mint idősebb társaik.

Tanulmányunkban áttekintettük a nemszavazók gazdasági és kulturális értékrendjét is. Gazdaságpolitikai értékrendjüket tekintve a közélet elől elzárkózó szavazók körében két tendenciát figyelhetünk meg. Egyfelől három kérdésben is határozottan baloldalibb álláspontot képviseltek, mint a választásokon résztvevő állampolgárok. A progresszív adózásra vonatkozó kérdésnél jelentősen, körülbelül 10 százalékponttal nagyobb arányban támogatták a többkulcsos adózást, a társadalmi egyenlőséggel kapcsolatban 5 százalékponttal támogatták nagyobb arányban a baloldali álláspontot, hasonlóan a fizetésbeli különbségekről szóló kérdéshez, ahol 4 százalékpontos fölényt figyelhetünk meg a baloldali álláspont javára a nemszavazók körében. Ezzel szemben három olyan gazdaságpolitikai témát azonosítottunk, ahol piacpártibb álláspontot képviseltek a politikával egyébként nem foglalkozó magyarok. Egyfelől a munka értékét tekintve 7 százalékpontnyi mértékben liberálisabb álláspontot képviselnek, azaz körükben népszerűbb az az elmélet, hogy a munkaerőpiacon mindenki olyan bért kap, amennyit az általa elvégzett munka értékét tekintve megérdemel. A munkavállalók érdekérvényesítési korlátait tekintve 14 százalékpontnyian kevesebben voltak azok, akik egyetértettek azzal az állítással, hogy a dolgozóknak akkor is legyen joga sztrájkolni, ha ezzel a lakosság többségének kényelmetlenséget okoznak. Ezen felül ismét megerősítést nyer bizalmatlanságuk az állam felé, ugyanis az aktív szavazóknál nagyobb mértékben vélték úgy, hogy a magáncégek többet tesznek az emberekért, mint az állam

A társadalompolitikai adatokat vizsgálva arra következtethetünk, hogy a nemszavazók alapvetően nagyobb bizalommal fordulnak embertársaik felé, ebből ered, hogy négy kérdésben is némileg nyitottabban, progresszívebben szemlélték a társadalmunkat: kevésbé tartanak a bevándorlóktól, hisznek abban, hogy nincs szükség a halálbüntetésre, elkötelezettebbek a férfi-női egyenjogúság mellett, valamint sokkal kevésbé látják veszélyesnek a világot. Ezzel szemben a családdal összefüggő néhány kérdésben – homoszexualitás, abortusz, gyermeknevelés - konzervatívabbak, mint az aktív szavazók.

Végezetül megvizsgáltuk, hogyan gondolkodnak a nemszavazók a demokrácia kérdéséről. Összességében a nemszavazók körében alacsony a demokráciába vetett hit, 37 százalékuk számára mindegyik politikai rendszer – demokrácia és diktatúra -egyforma, és csak szűk többségük, 47 százalékuk bízik kifejezetten a demokráciában. A nemszavazók az aktív választókhoz képest kevésbé gondolják, hogy a politikában a tetteknek van következménye, hogy a politikusokra ugyanúgy vonatkoznak a törvények, mint az átlagemberekre, vagy hogy sajtószabadság lenne Magyarországon. 

Ugyanakkor, a nemszavazók körében egyértelmű fölényben van a volt szocialista kormányok támogatottsága a fideszes kormányokéval szemben: a nemszavazók egyharmada vélte úgy, hogy valamelyik MSZP-s kormány alatt volt a legjobb állapotban a magyar demokrácia minősége, és mindössze 8 százalékuk gondolta azt, hogy a négy Orbán-kormány valamelyike lett volna a leginkább elkötelezett a jogállamiság iránt. Ugyanez a tendencia mutatkozott meg abban a kutatásunkban, amikor arról kérdeztük őket, hogy szerintük melyik kormány alatt volt általában a legjobb a magyaroknak. A különböző Fidesz kormányok ismét rosszul szerepeltek, a nemszavazóknak ismét csak 8 százaléka választotta valamelyik Orbán kabinetet, ezzel szemben a különböző MSZP kormányokról a nemszavazók egyötödének voltak pozitív emlékei. Főleg a Horn-kormánynak van a nemszavazók körében relatíve jó megítélése. Mindez azt mutatja, hogy a nemszavazók mintegy 20-30 százaléka feltehetően korábbi baloldali szavazó vagy legalábbis régi baloldali szimpatizáns.

Fontos azonban kiemelni, hogy a nemszavazók egyharmada szerint egyik kormány idején sem volt jó az országnak, másik egyharmad pedig választani sem tudott a különböző színű és összetételű kormányok közül, tehát kétharmaduk egyetlen kormányról sem tudott jó véleményt mondani.

A várakozásoknak megfelelően a rendszerváltás utáni időszakról általában sincs jó véleménye a nemszavazóknak (mindössze 11 százalékuk gondolja ezt a korszakot a legjobbnak), ami nem csoda, vélhetően ez is szerepet játszik abban, hogy elzárkóznak a politikától. Viszont még úgy is magas körükben a Kádár-rendszer iránti nosztalgia (45 százalékuk választotta ezt az időszakot az ország fénykorának), hogy jelentős volt a nemszavazók között a válaszmegtagadás aránya. Ebből egyértelműen következtethetünk arra, hogy a nemszavazók jelentős része azonnal lemondana a demokratikus választásokról, a jogállamiságról és a szabadságjogokról, cserébe a Kádár-rendszer kiszámítható világáért.

A teljes kutatás ide kattintva tölthető le.