A 2018. április 8-án tartott országgyűlési választás után a magyar baloldal még mélyebb válságba került, mint korábban. A választási eredmény és tanulságai feldolgozásának időszakában sok minden megkérdőjeleződik: az ellenzéki pártok politikai stratégiáitól kezdve, a szervezetépítési erőfeszítéseken át a politikai vezetők rátermettségéig. Az új parlamenti ciklus elején a legfontosabb talán az, hogy tények és adatok alapján szülessenek meg azok a következtetések, amelyekre alapozva az ellenzék felépítheti a következő évek stratégiáját. A Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung közös felmérése ehhez a folyamathoz járul hozzá azzal, hogy a szociáldemokrata értékrend főbb pilléreinek társadalmi elfogadottságát mutatja be.

Nemcsak annak fontos tudatában lenni, hogy mely baloldali értékeknek és közpolitikai javaslatoknak mély a beágyazottsága a magyar társadalomban, és melyek számítanak megosztóbb témáknak, hanem annak is, hogy mennyire hitelesek ezek képviseletében a magyar politikai pártok. Ennek megfelelően a szociáldemokrácia néhány kulcselemének támogatottsága mellett azt is vizsgáltuk, hogy az egyes ügyekben a különböző politikai formációkat a társadalom mekkora szelete tartja a leghitelesebb politikai erőnek. Az utóbbi szempont középpontba helyezése azért is fontos, mert láthatóvá teszi, hogy a pártrendszerben a Fidesztől balra elhelyezkedő pártok mely társadalmi csoportokban számítanak hitelesnek, és egyben kijelöli azt is, hogy kiket, mely rétegeket kellene meggyőznie a baloldalnak arról, hogy a szociáldemokrata értékeket valóban ő képviseli a legjobban. 

Az elemzés megalapozásához 2018. március 28. és április 5. között közvélemény-kutatást végeztünk, melyben a Závecz Research volt a partnerünk. A személyes megkérdezéssel készült felmérés során elért 1000 fő életkor, nem, iskolai végzettség és településtípus szerint az ország felnőtt népességét reprezentálta. A vizsgált kérdések összeállításánál az Új Egyenlőség társadalomelméleti magazin „A Szociális Demokrácia Programja” c. dokumentumának leghangsúlyosabb elemeit tekintettük kiindulópontnak. E program az egyes pártok választási stratégiájától függetlenül, elvi alapon foglalta össze azokat a fő irányokat, amelyek Magyarországot esélyteremtő újraelosztás útján egy igazságosabb országgá tennék. A tanulmányunkban tárgyalt témák ily módon egyaránt kiterjednek az egyenlőtlenségek, az adórendszer, a munka világa, a lakhatás, a megélhetés, az alapvető közszolgáltatások, a nemek közötti egyenlőség, a környezetvédelem és a társadalmi mobilitás kérdéseire. Fő célunk az volt, hogy elemzésünkkel hozzájáruljunk a választói attitűdök tényalapú megismeréséhez, és ezáltal a 2018-2022-es parlamenti ciklusban folytatható politika újratervezéséhez.

Szociáldemokrata értékek támogatottsága a magyar társadalomban

A kutatásban vizsgált értékek és közpolitikai javaslatok alapján kijelenthető, hogy alapvetően nem a szociáldemokrata irányultságú programelemek hazai támogatottságával van probléma, hanem az elviekben ezeket képviselő, a magyar pártrendszer baloldalán helyet foglaló pártok hitelességével. Míg elemzésünkben a szociáldemokrata álláspontok rendre a társadalom többségét tudhatták maguk mögött, addig egyetlen ügy sem akadt, amelyben a baloldali és liberális pártokat (MSZP-P, LMP, DK, Momentum) összesen 37%-nál többen tartották volna a leghitelesebb politikai erőknek. A baloldali ellenzék számára ezért a következő évek egyik legfontosabb stratégiai feladata az, hogy az egyébként népszerű szociáldemokrata témákat magukhoz is tudják kötni, és meggyőzzék a választókat arról, hogy ezeket az ügyeket ők képviselik a legjobban.

Az adatok azt mutatják, mindez nem fog menni anélkül, hogy a baloldali pártok olyan választókat is meggyőzzenek, akik 2018-ban a Fideszre vagy a Jobbikra szavaztak, sőt ezeket a pártokat tartják a baloldali értékek hiteles képviselőinek is. Egy olyan politikai környezetben, amelyben az idegenellenesség, a nacionalizmus és a külföldi szereplőkről felállított összeesküvés-elméletek nagy mozgósító erővel bírnak, a gazdasági és társadalompolitikai kérdéseket érintő baloldali hitelesség visszaszerzése önmagában még közel sem garancia a jövőbeli kormányváltásra. Az azonban bizonyosan kijelenthető, hogy amennyiben még a saját identitásuk szempontjából a legfontosabb kérdésekben sem sikerül visszanyerni a baloldali pártoknak a hitelességüket, akkor a Fidesz kormányzásával szembeni versenyképes alternatíva állításának esélye sem látszik.

A szociáldemokrata politika magyarországi jövője szempontjából kulcsfontosságú, hogy a magyar választók körében egyértelmű többségben vannak azok, akik szerint az állam feladata a társadalmon belüli egyenlőtlenségek csökkentése: a megkérdezettek 81%-a értett egyet ezzel az állítással. Minden párt szavazói többségükben azon a véleményen vannak, hogy az államnak feladata az egyenlőtlenségek csökkentése. Ezzel még a fideszesek háromnegyede is egyetért. Elsősorban azok gondolják az egyenlőtlenségek csökkentését az állam kötelességének, akik a társadalmon belül a legjobb vagy a legrosszabb helyzetben vannak: átlagon felüli a támogatottsága a kérdésnek a felsőfokú végzettséggel rendelkező, nagyvárosi értelmiségi rétegben, valamint az idősebb és szakképzés nélküli társadalmi csoportokban. Ezzel szemben a fiatal, középfokú végzettséggel rendelkezőket tekinthetjük annak a rétegnek, akik körében a legkisebb az egyenlőtlenségek csökkentésének támogatottsága (igaz, körükben is többséget élvez).

Jelentős az elutasítottsága az Orbán-kormány egykulcsos személyi jövedelemadó politikájának: a választók háromnegyede támogatja a progresszív adórendszert (a fideszesek 70%-a is), és mindössze alig minden ötödik magyar gondolja helyesnek azt, hogy mindenki ugyanakkora adókulccsal adózzon, függetlenül attól, hogy mennyit keres. Régiókénti bontásban jelentős különbségek láthatók: a tehetősebb Nyugat-Dunántúlon (60%) az átlagosnál kevésbé népszerű a többkulcsos adózás, míg az egyik legszegényebb régióban, Észak-Alföldön (92%) szinte mindenki egyetért azzal, hogy aki többet keres, az többet is tegyen be a közösbe.

Egyértelműen magas a támogatottsága a magyar társadalomban a jelentős mértékű vagyonokra kivetett adónak: a megkérdezettek 87%-a gondolta úgy, hogy adót kellene kivetni az óriásvagyonokra. Néhány kisebb eltérést leszámítva a magyar társadalomban nemre, korra, végzettségre és lakhelyre való tekintet nélkül döntő többségben vannak azok, akik adót vetnének ki a hatalmas vagyonokkal rendelkezőkre.

A magyarok több mint háromnegyede (77%) gondolja úgy, hogy az államnak a hazai KKV-szektor támogatására kell fektetnie a hangsúlyt, és alig minden ötödik választó véli úgy, hogy a kormánynak a multinacionális cégeket kell helyzetbe hozni. A DK szavazói között a legmagasabb a támogatottsága a multinacionális cégek preferálásának, valamint az átlagnál magasabb a Momentum és a Jobbik szavazói körében. A Jobbik politikája határozottan a kis- és középvállalkozások támogatását hirdeti, úgy látszik, ez nem minden esetben találkozik a szavazóik akaratával. A kommunikációjában határozottan multi-szkeptikus, ám gazdaságpolitikáját tekintve kifejezetten multibarát Fidesz-KDNP szavazói körében négy százalékponttal magasabb a KKV-szektor preferálása, mint az átlag, és nem látunk náluk kiemelkedő ellenérzést a multik irányába. A leginkább multi-szkeptikusnak az LMP szavazói tekinthetőek.

Erősen megosztott ugyanakkor a magyar társadalom a munkanélküli segély hosszát illetően: a megkérdezettek 54%-a vélte úgy, hogy nem elég a jelenlegi 3 hónapos időszak, és több időt kell biztosítani az álláskeresőknek az elhelyezkedésre, 39% szerint viszont nincs szükség módosítani a jelenlegi szabályozáson. A DK-szavazók és a bizonytalanok gondolják a leginkább úgy, hogy meg kellene hosszabbítani a munkakeresési járadék időtartamát. Nem meglepő módon a leginkább a kormánypárti szavazók tartanák meg a munkanélküli segély feltételeit: a fideszesek közel fele szerint nem kell meghosszabbítani a folyósítás időtartamát. Érdekes módon két ellenzéki párt, a gazdaságilag baloldali LMP és a határozottan liberális Momentum szavazói akarják a legkevésbé meghosszabbítani a jelenlegi segély hosszát. Fontos összefüggés, hogy minél kevésbé érintett egy régió a munkanélküliséget tekintve, annál inkább támogatja a munkanélküli segély időtartamának meghosszabbítását. Az ország legtehetősebb részein, tehát a Nyugat-Dunántúlon és Közép-Magyarországon (65-65%) gondolják a leginkább úgy, hogy meg kéne hosszabbítani a segély időtartamát, míg a legelmaradottabb (és egyben magas munkanélküliséggel küzdő) régiókban, Észak-Magyarországon (44%) és az Észak-Alföldön (38%) akarják ezt a legkevésbé.

A munkanélküli segély létminimumnak megfelelő összegre való emelésének javaslata a segély folyósítának meghosszabbításánál jóval erősebb többséget élvez: a megkérdezettek 73%-a véli úgy, hogy 90 ezer forintnak megfelelő támogatás megilletné azokat a munkanélkülieket, akik aktívan munkát keresnek. A munkanélküliek iránti szolidaritás mértékét itt is elsősorban a földrajzi elhelyezkedés és a településtípus határozza meg: a segély megemelésének is a fejlettebb régiókban magasabb a támogatottsága, elsősorban a fővárosban népszerű a létminimumnak megfelelő álláskeresési járadék ötlete, míg a falvakban élők (főként Kelet-Magyarországon) kevésbé támogatják a javaslatot.

A megélhetéshez szükséges minimum állami juttatás elve mögött is társadalmi többség áll. A választók kétharmada ért vele egyet (67%), ezzel szemben a magyarok 27%-a szerint mindenkinek a saját feladata előteremteni a megélhetéséhez szükséges forrásokat. A létminimum biztosítását a leginkább a Jobbik szimpatizánsai (82%) tekintik állami feladatnak, de átlagon felüli még a javaslat támogatottsága az MSZP szavazói körében (77%) is. A legkevésbé a bizonytalanok, a Fidesz-KDNP, az LMP, valamint a Momentum szavazói között népszerű a gondolat. A három legszegényebb régió lakói tartják a legkevésbé állami feladatnak a létminimumhoz való jog biztosítását: a Dél-Dunántúlon élők 63%-a, az Észak-Magyarországon élők 60%-a, míg az Észak-Alföldön élők mindössze 54%-a tartja állami feladatnak a megélhetéshez szükséges minimum biztosítását.

Ami a munka világát illeti, a megkérdezettek 61%-a megerősítené a sztrájkjogot a munka törvénykönyvében, míg minden negyedik válaszadó (25%) szerint a sztrájkjog további erősítése csak nehezítené a vállalatok eredményes működését. A sztrájkhoz való jog inkább az urbánus területek lakóit érintő kérdés: a budapestiek háromnegyede (76%) erősítené a munkavállalók jogait a téren, míg a falvakban élők között ez az arány csak 52%. A magyarok több mint fele (59%) kiterjesztené a személyi jövedelemadó 1%-os felajánlásának kedvezményezetti körét a szakszervezetekre is, míg negyedük úgy vélekedik, hogy erre nincs szükség, és a szakszervezetek tartsák el magukat a tagdíjakból és az állami támogatásokból. Határozottan más a megítélése ennek a kérdésnek is a kormánypártok és az ellenzéki szavazók körében, bár a többség minden párt táborában lehetővé tenné az SZJA 1%-ának felajánlását a szakszervezeteknek is. A Fidesz-KDNP támogatóinak mindössze 52%-a ért ezzel egyet. Ezzel szemben az LMP szimpatizánsok kétharmada, a DK-sok, a momentumosok, valamint a jobbikosok háromnegyede engedélyezné, hogy a dolgozók érdekvédelmi szervezetei is kedvezményezettjei lehessenek a szabályozásnak. Összeségében azt figyelhetjük meg, hogy habár többségben vannak a felvetés támogatói, a magas válaszmegtagadás miatt vélhetően sokan nincsenek azzal tisztában, hogy ez a saját érdeküknek megfelelő döntés lenne. Jó példa erre a hagyományosan ipari régióban, Észak-Magyarországon a felvetés igen alacsony (45%) támogatottsága, ahol ugyanakkor kiugróan magas arányban (31%) nem tudtak válaszolni erre a kérdésre.

Egyértelmű, határozott többségben van hazánkban az a felvetés, hogy az államnak meg kell szüntetnie a nemek közötti bérszakadékot: a válaszadók 86%-a szerint a nők és a férfiak egyenlő munkáért egyenlő bért kell, hogy kapjanak. Az egyenlő munkáért egyenlő bért elve minden párt táborában elsöprő támogatottsággal bír. A legkevésbé az LMP és a Fidesz szavazói értenek egyet az alapelvvel, de még körükben is 80% feletti e törekvés támogatottsága. Az MSZP szavazói körében a legnépszerűbb a javaslat, szinte a teljes szavazóbázisuk egyetért a javaslattal (95%), de ugyanezt látjuk a Momentum, valamint a Jobbik szavazóinál is.

Mint az már a 2008-as népszavazás alkalmával is kiderült, elsöprő erővel utasítja el a magyar társadalom a fizetős egészségügyet: tíz megkérdezettből kilenc gondolja úgy, hogy az egészségügynek térítésmentesnek kell lennie, és mindössze a megkérdezettek 7%-a gondolja úgy, hogy fizetni kellene a jó színvonalú egészségügyért. Alig látunk eltérést a kérdés megítélésben a különböző pártok szavazói között, az ingyenes egyészségüggyel gyakorlatilag mindenki egyetért. Egyedül a DK szavazói támogatják kisebb arányban (84%) a térítésmentes egészségügy elvét – ez vélhetően összefüggésben van azzal, hogy a második Gyurcsány-kormány vezette be korábban a vizitdíjat.

Több mint kétszer annyian vannak azok, akik szerint az államnak csak azok számára kellene támogatást biztosítania lakásvásárlásra, akik saját erőből nem tudnak lakást venni (64%), mint azok, akik szerint az állam egyformán támogasson minden magyar állampolgárt, az anyagi helyzettől függetlenül (29%). Az átlagosnál valamivel nagyobb arányban (33%) mondták a Fidesz szimpatizánsok, hogy az állam egyformán támogasson minden magyar állampolgárt az anyagi helyzetétől függetlenül, ám még így is jelentős többségben vannak a második oldal képviselői. Ez azért érdekes, mert az Orbán-kormány által bevezetett CSOK elméletileg minden magyar állampolgár számára elérhető, ám a valóságban inkább csak a közép- és a felsőosztály számára nyújt segítséget. Szintén a lakhatás kérdéséhez kapcsolódik, hogy a magyarok több mint kétharmada (69%) ellenzi azt a gyakorlatot, hogy kilakoltassanak olyan családokat, akiknek nincsen hova menniük. Ezzel szemben mindössze minden ötödik (21%) megkérdezett ért egyet azzal, hogy lehet jogos a kilakoltatás akkor is, ha utána a lakók az utcára kerülnek. A kilakoltatásokról alkotott vélemény nagyban összefügg a településtípussal: Budapesten – ahol a legtöbb érintett szociális bérlakás van – jóval az átlag felett, 84% utasítja el a kilakoltatást, ha annak következményeként a családok az utcára kerülnek.

Szinte egyhangúlag támogatják a magyarok a környezetvédelem ügyét, amikor arról kérdezték őket, hogy szerintük ki kellene-e vetni adót a környezetszennyező cégekre. 89% értett egyet az állítással. A zöld politikát képviselő LMP szavazói mellett a Jobbik, az MSZP és a Momentum szimpatizánsok is elsöprő mértékben büntetnék a környezetszennyező cégeket. Minden társadalmi csoportban döntő többségben vannak a környezetszennyező cégeket regulázó vélemények, ám a környezettudatosság még egy fokkal erőteljesebben jellemzi az urbánus és képzett társadalmi csoportokat.

A kutatás során a teljes kérdőívet tekintve egyedül a romák felzárkóztatására irányuló kérdés esetében nem volt többsége a szociáldemokrata álláspontnak: a magyaroknak ugyanis alig több mint az egyharmada gondolja úgy (36%), hogy a romák felzárkóztatását kiemelten kell támogatnia a kormánynak, ezzel szemben a válaszadók több mint fele (56%) szerint nincs szükség erre. Fontos hangsúlyozni, hogy ezen állítás elutasítása önmagában nem jelenti azt, hogy a válaszadónak etnikai alapú problémái lennének a teljes cigánysággal, de azt igen, hogy nem ért egyet az egyik legrosszabb helyzetben lévő társadalmi csoport kiemelt támogatásával. Jelentős eltérés látható a különböző pártok szimpatizánsainak véleménye tekintetében: a legnagyobb arányban a DK-szavazók (53%) támogatnák kiemelten a romák felzárkóztatását (ezzel körükben van egyedül többségben a javaslat), ezen kívül a társadalom egészéhez képest átlagon felüli még az MSZP, a Momentum és az LMP szimpatizánsai körében a javaslat támogatottsága. A “cigánybűnőzésből” korábban politikai tőkét kovácsoló Jobbik szimpatizánsai körében egyértelműen magas az elutasítottsága a romák kiemelt támogatásának. A jobbikosok negyede (24%) ért csak egyet a kérdéssel, míg 72%-uk szerint nem kell kiemelten támogatni a hazai cigányságot. A romák integrációjának kiemelt támogatása úgy tűnik, a következő évtizedekben sem lesz népszerűbb: a fiatalabb korosztályokban sem jobb a roma felzárkóztatás támogatottsága, mint az idősebbek között. Míg a 30 éven aluliaknak csak a 32%-a, addig a 60 felettieknek a 39%-a ért egyet azzal, hogy a romák felzárkóztatását kiemelten kell támogatni.

Baloldali értékek és hitelesség

A hitelesség tekintetében egyik párt sem tudott radikálisan elszakadni saját támogatottságától. A 2018-as országgyűlési választáson a határokon belül 47%-ot szerzett Fidesz-KDNP-t a kérdéstől függően a választók 40-46%-a, a 19%-os eredményt elért Jobbikot 18-24%, a 12%-os MSZP-P-t 10-12%, a 7%-os LMP-t 10-16%, az 5%-os DK-t 8-11%, a 3%-os Momemtumot pedig 3-4% tartotta a vizsgált értékrendi és közpolitikai kérdésekben a leghitelesebb pártnak.

Az LMP és a DK esetében érdemes megjegyezni, hogy számos szempont szerint is közel kétszer annyian tartják őket a leghitelesebb pártnak, mint amilyen eredményt a választáson elértek. Abszolút értékben a Fidesz-KDNP, de saját méretükhöz képest ezek a pártok szerepeltek a legjobban a hitelességi kérdésben. Az igazi problémát az MSZP számára az jelenti, hogy a 15 vizsgált közpolitikai témából (az egyenlőtlenségek csökkentésétől a progresszív adózáson át az egészségügyig és oktatásig) egyetlen egyben sem tartják többen a leghitelesebb politikai erőnek, mint amilyen arányban az MSZP-re szavaztak a 2018-as választáson.

A pártok baloldali hitelességét tekintve jelentős különbségek figyelhetők meg régiós bontásban, néhány érdekes eredménnyel: az MSZP például Dél-Dunántúlon rendre csak 5-7% körüli hitelességet élvez, ugyanitt a Fidesz-KDNP-be fektetett bizalom viszont kétharmad körüli szinte az összes kérdésben (utóbbi itt hozza a legjobb eredményeit a hitelesség szempontjából). Az LMP kifejezetten erős és sok ügyben a leghitelesebb ellenzéki erő a Nyugat-Dunántúlon (akár 20-25%-ot is kap az osztrák határ menti megyékben). A két alföldi régióban a Jobbik iránti bizalom mértéke gyakran a Fideszénél is magasabb. Az MSZP a Közép-Dunántúlon és Észak-Magyarországon éri el a legjobb eredményeket hitelesség szempontjából, a DK a Budapestet is magában foglaló Közép-Magyarországon élvezi a legmagasabb bizalmat, míg a Momentum a hagyományosan fejlett Nyugat-Dunántúlon.

Az egyes pártok hitelességét vizsgálva szembetűnő a válaszokból a pártpreferencia mindent felülíró ereje. Annak ellenére, hogy a Fidesz-KDNP számos kérdésben teljesen egyértelműen a szociáldemokrata értékrenddel szembeni politikát folytat, támogatóik még ezekben az ügyekben is a kormánypártokat tartják a leghitelesebb politikai szereplőknek. Nem volt a kutatásban olyan kérdés, amelyben a Fidesz-KDNP-t a választók legalább 40 százaléka ne tartotta volna a leghitelesebb politikai formációnak.

Ez természetesen elsősorban a saját szavazóik mindentől – még pártjuk valódi közpolitikai álláspontjaitól is – független hitének és bizalmának köszönhető: a legtöbb kérdésben a fideszesek 85-90 százaléka a saját pártját nevezte meg a leghitelesebb erőként. Ebben természetesen szerepet játszhatnak a hazai médiaviszonyok, de nyilvánvalóan nem megkerülhető a baloldali politikusok felelőssége sem. Az iskolázottság szorosan összefügg a Fidesz hitelességének alakulásával: minél magasabb a végzettsége valakinek, annál kisebb eséllyel bízik abban, hogy a kormánypártok elérhetővé teszik mindenki számára a megélhetéshez szükséges minimumot, csökkentenék az egyenlőtlenségeket vagy segítenék a szegényebbeket a lakáshoz jutásban. Fontos hangsúlyozni, hogy amíg a fideszes szavazók legalább egy része nem ismeri fel vagy nem tartja elég fontosnak, hogy kedvenc pártja éppen ezen folyamatok ellen dolgozik, addig nagyon nehéz lesz politikai többséget teremteni a baloldal számára Magyarországon. 

A teljes kiadvány letölthető innen. 

Szerzők: Bíró-Nagy András - Laki Gergely