2011. november 24-én a Friedrich Ebert Alapítvány és a Policy Solutions politikai elemző intézet konferenciát rendezett „A baloldal és a szélsőjobboldal küzdelme” címmel, a Fidesz-kormányból kiábrándult bizonytalan szavazókért folyó versenyfutásról, és a baloldal és a szélsőjobboldal közötti szavazói átjárhatóságról.

A Népszabadság beszámolója a konferenciáról:

Nincs balosabb a Jobbiknál?

Szélsőjobb a médiában: lyukacsos a karantén

A média és a szélsőjobboldal viszonyát, az MSZP-s szavazók "eljobbikosodását", a baloldal és a bizonytalan szavazók viszonyát vesézték ki újságírók, elemzők és politikusok egy csütörtöki konferencián.

Nagy sztori volt a külföldi sajtó számára is a Jobbik választási sikere. Valósággal megszállták Budapestet a külföldi tudósítók, és elképesztő volt látni, mennyire profin kezelik a médiát. Évek óta nem láthattunk olyan sikeres politikai marketinget, mint amikor gárdisták álltak sorfalat a Hősök terén. Sokkoló volt, a Jobbik számára viszont abszolút siker.

Adam LeBor, a The Economist tudósítója emlékezett így vissza a tavalyi választásokra, a Policy Solutions politikai elemző intézet és a német Friedrich Ebert Alapítvány közös konferenciáján. A budapesti konferencián a média és a szélsőjobboldal viszonyát, az MSZP-s szavazók "eljobbikosodását", a baloldal és a bizonytalan szavazók viszonyát vesézték ki újságírók, elemzők és politikusok.
 

Szélsőjobb a melegekért

Hegyi Gyula újságíró volt szocialista EP-képviselői tapasztalataival kezdte hozzászólását. Ő legalább akkora távolságot lát a nyugat-európai új jobboldal és a Jobbik között, mint amekkora az életszínvonal-beli különbség. A nyugati radikális pártok az iszlám- és bevándorlóellenes propagandával 20-30 százalékokat szereznek, és már régen meghaladták azt a „náci ideológiát, amit a Jobbik képvisel”. Sőt, a nyugati társadalom liberális értékeit védik, köztük a nők vagy a meleg közösségek jogait, az általuk veszélyesnek tartott iszlám szélsőségekkel szemben. Ezek a mozgalmak már túljutottak 1945-ön, távol állnak attól a primitív nacionalizmustól, amit a magyar szélsőjobb képvisel. A Jobbik propagandája szerinte leragadt az 1945 előtti eszmék fölidézésénél.

Jellemzőnek tartja erre a különbségre, hogy a Jobbik képviselői függetlenként ülnek az Európai Parlamentben - nem vették fel őket egyetlen európai szélsőséges hálózatba sem -, amikor pedig az Igaz Finnek képviselőjét kérdezték a Jobbikról, azt felelte, hogy sosem hallott róluk - pedig ott ültek mellette.

Hegyi Gyula szerint ahogy Nyugat-Európában a bevándorlás ügyét kell megvitatniuk a demokratáknak ahhoz, hogy a témát kivegyék a szélsőségesek szájából, úgy Magyarországon a cigányság helyzetére kell a baloldali demokrata pártoknak választ adniuk - különben tovább növekedhet a Jobbik tábora.
 

Agyonhallgatva?

Boros Tamás (Policy Solutions) előadása szerint a hazai média lyukacsos karantént húzott a Jobbik köré. Néhány éve még felháborodást keltette volna, ha egy szélsőjobbos megjelenik a kereskedelmi médiában, mára ebben különböző stratégiákat alkalmaznak: van, ahol nem jelenhetnek meg, de ha a közszolgálati médiában Vona Gábor, vagy Morvai Krisztina beszél, már senki nem lepődik meg.

A karantén lyukait jellemzi, hogy a Jobbik a társadalmi támogatottságánál alacsonyabb mértékben szerepel a médiában, de szerepel. A közmédiában a belpolitikai hírek 5-6 százalékát "uralja" a Jobbik (a Fidesz és a kormány háromnegyedes többségben van, az MSZP megszólalási aránya 15-17 százalékos, az LMP-é 1-2 százalék). A vezető kereskedelmi médiumokban viszont (tv2, RTL Klub, Neo FM, Class FM) gyakorlatilag egyáltalán nem szerepelnek. Ezt a helyzetet a Jobbik is felismerte, és megteremtette a saját médiumait - ellentétben az LMP-vel. Ennek az alternatív médiának az egyik legfontosabb eleme a Kurucinfó, napi 50 ezer - tehát a Magyar Nemzet Online-hoz mérhető - napi egyedi látogatóval. Saját hetilapjuk, a Barikád a legtöbb újságárusnál kapható, ingyenes bulvárlapjuk, a Hazai pálya következő számát pedig a hírek szerint 2 millió háztartásba akarják eljuttatni, ami már jelentős elérést jelent a párt számára, amely ráadásul nagyon ügyesen használta ki a közösségi média lehetőségeit is.

Az ATV küldetése

- Az ATV-ben sem vesszük egy kalap alá a nyugat-európai, illetve a kelet-európai szélsőjobboldalt - mondja Németh Szilárd, az ATV hírigazgatója. Idézte a holland, svéd és finn szélsőségesekkel készített interjúikat, melyekből kiderült, hogy az európai nemzeti mozgalmak elutasítják a rasszista, antiszemita, Izrael-ellenes hangot, amit a Jobbik képvisel, és veszélyesnek tartják a militáns mozgalmakkal való kapcsolatát is. A nyugati szélsőjobboldali, neo-populista formációk a válság és a bevándorlás miatt váltak népszerűbbé. Az erősödő iszlám-ellenesség pedig kioltja az antiszemitizmusukat, az "ellenségem ellensége a barátom" effektus érvényesül.

A Jobbikkal kapcsolatban megjegyezte, nehezen tudják figyelmen kívül hagyni az újságírói munka során, hogy a párt le akarja dózerolni a kereskedelmi médiumokat. "Nem tudjuk pusztán szélsőjobboldali pártként kezelni a Jobbikot". AZ ATV Híradójában megjelenhet ugyan a Jobbik, "de nem feltétlenül pozitív kontextusban". AZ ATV küldetésének érzi ugyanis megmutatni a Jobbik azon oldalát is - például a Magyar Szigeten elhangzott gyűlölködő szónoklatok bemutatásával - , amit tudatosan próbál eltakarni.

Nyitott kapun ömlik a szenny

A vita innentől arról szólt, hogy az újságírónak kell-e mérlegelnie, van-e felelőssége abban, hogy az általa közzétett információknak (például rasszista, antiszemita megnyilvánulásoknak) milyen hatásai lesznek. LeBor a korlátlan tudósítás pártján állt, mondván az újságíró dolga, hogy tudósítson, nem az, hogy méricskéljen. Hegyi Gyula szerint ez a felfogás azokra az angolszász országokra jellemző, ahol nem volt diktatúra. "Egy demokrata újságírónak igenis van felelőssége, mivel ő nem csak egy csatorna, amin minden átfolyik. A demokratikus közvéleményt igenis formálni kell, vigyázni kell arra, mennyire adunk teret náci eszméknek. A nácik, nyilasok is a tömegmédia révén építették fel magukat, és óriási felelősségük van a korabeli újságíróknak, hogy Hitlert ugyanolyan politikusként kezelték, mint a szocdem Friedrich Ebertet. Amúgy meg szerinte „ha felengedjük a kaput, beömlik a szenny". Boros Tamás a két véglet közötti megoldást javasolt: ha olyan gondolat hangzik el egy politikustól, ami alkotmánysértő, akkor nem kell beengedni, a kérdést tehát szerinte a jogszabályok következetes, nulla toleranciával való alkalmazása megoldja. Más kérdés, hogy ha semleges témákban - például környezetvédelemről - megszólalhatnak szélsőséges politikusok, az is szelekció, és szimpatikussá teheti az adott pártot.
Ördögteleníteni!

Németh Szilárd is amellett érvelt, hogy minden információt át kell adni, hogy az emberek pontosan tudják, kiket is támogatnak, "nem akarjuk átvenni a politikusok helyét". Csakhogy a bojkottnak megvan az a veszélye, hogy ha a média komoly része nem tudósít a Jobbikról, akkor így is, úgyis megszerzik a maguk nyilvánosságát, a közvéleményben pedig hamis kép alakulhat ki, és "ezért minket is terhel a felelősség".

A legnagyobb hiba Boros szerint, amit a média elkövethet, az a diabolizálás. Ha egy tizenhét éves szélsőséges lány (Bácsfi Diána - A szerk.) megjelent, az egész média ott termett, noha semmilyen társadalmi támogatottsága nem volt. El kell végezni az "ördögtelenítés műveletét", és egyformán kell kezelni a pártokat, észérvekkel szétbontani a mondanivalójukat.
Volt szocik a Jobbiknál

A konferencia második szekciójában azt boncolgatták, hogyan válhattak jobbikossá korábbi szocialista szavazók, ha egyáltalán. Závecz Tibor (Ipsos véleménykutató igazgatója kapásból cáfolta, hogy a szocialista szavazók hosszú sorban vonultak volna át a Jobbikhoz. Ezek a feltevések azon alapultak, hogy több megyében, ahol annak idején a szocialisták jól szerepeltek, nőtt a Jobbik támogatottsága. Ehhez képest Borsod-Abaúj Zemplén félmillió szavazópolgára közül 2006-ban és 2010-ben is csak 300 ezren mentek csak el szavazni, kétszázezren passzívak maradtak. Négy év alatt a megyében a szocialisták 120 ezer szavazót veszítettek, a Jobbik 80 ezret szerzett. Itt arról lehet szó Závecz - illetve az általa hivatkozott kutatások - szerint, hogy az MSZP-sek nagy része nem ment el szavazni, a Jobbik pedig nem feltétlenül a szocialistáktól, hanem a korábbi bizonytalan, passzív rétegek közül rekrutálta új szavazóbázisát. Az átvándorlás jelensége tehát szerint létezik, de nem tömeges.

Egymillióan a Jobbikért

- A Jobbik 850 ezer szavazója, akik száma ma már egymillióra tehető, nagyon összetett tábor: egy 150-250 ezres rétege korábbi szocialista szavazó, a többi a jobbik tudatos szervezet-építésének, a válságnak, valamint a szocialista kormányok 2006 utáni tevékenységének köszönheti, illetve a Fidesz radikalizálódásának, ami tömegek részére tette elfogadhatóvá azt a retorikát, melyet ha durvábban is, a Jobbik is használ - érvelt Bíró Nagy András (Policy Solutions). Szerinte az átvándorlás kulcsát az jelenti, hogy a szocialistákat egy 2009-es kutatás szerint nem a szegények és a bérből-fizetésből élők pártjának, hanem az elit, az értelmiség és a kisebbségek érdekképviselőinek tartja a közvélemény döntő többsége. A baloldaliság látszatának elvesztése érhető tetten abban, hogy a legutolsó három helyen említette a megkérdezettek többsége a munkások, a fiatalok, a szegények képviseletét. „Ez a legnagyobb kritika, amit baloldali pártról el lehet mondani". Az MSZP piacpárti, kapitalista, jobboldali gazdaságpolitikája miatt nem őket tartják tehát a választók a leghitelesebb baloldalinak ebben a felborult pártrendszerben, hanem a Fideszt és a Jobbikot. A Fidesz viszont azóta már visszament a gazdasági jobboldalra a tehetősebbek képviseletével - bár az államosítások miatt náluk sem tiszta a kép -, az MSZP meg balra, ahová viszont az LMP és a Jobbik is bejelentkezett. Így ebben a ciklusban Bíró Nagy szerint a három ellenzéki párt között várható a legnagyobb verseny.

Honnan gyütt maga?

- Mértékadó kutatások szerint a Jobbikhoz kétszer annyian jöttek a Fidesztől, mint az MSZP-től - vette át a szót Krekó Péter, a Political Capital (PC) elemzője. A fő vadászterepe a szélsőjobbnak a Fideszről 2010 óta lemorzsolódott, kiábrándult, másfél milliós tömeg. Az IMF-tárgyalások ügye is a Jobbikot erősítheti emiatt, mivel ők az egyetlen, a Valutaalappal markánsan szembe helyezkedő párt. Ami a szocialisták és a jobbikosok közös nevezőjét illeti, a PC radikalizmus indexe szerint a szocialista szavazóbázisnak az 54 százaléka, míg a jobbikosok 63 százaléka szélsőségesen bevándorló ellenes - mindkét érték jóval meghaladja az átlagot (ami szintén nem alacsony: 48 százalékos). A baloldal szavazótábora az életkorból is adódóan, markánsan előítéletes, ahogy elit- és rendszerellenes is. Igaz, míg a jobbikos szavazók a teljes intézményrendszert (ENSZ, EU), a jogrendszert is inkább elítélik, addig a balosok inkább a kormányt és a hazai politikai elitet. Mivel a legerősebben rendszerellenességet kifejező párt a Jobbik, itt még lehet szívóereje a szocialistáktól. Krekó szerint a két párt közti legnagyobb különbség az életkor, mivel már mindkettő generációs párt - és ez lehet a legfőbb akadálya a szavazók további átáramlásának, nem pedig a Jobbik előítéletessége.

Egyszerű népek

Závecz Tibor azzal folytatta, egyre több társadalmi réteg érzi úgy, hogy most „ő van soron", egyre többen szenvednek el egzisztenciális sarcokat, így az átvándorlás folytatódhat a Jobbik irányába, mivel ez az élmény a közös az MSZP és a Jobbik szavazóbázisában. Ráadásul a Fidesz képében a közös ellenfél is adott, mint legkisebb közös többszörös. És azért nem az LMP-hez vándorolnak át, mert ott nem látják őket szívesen. Ami a Jobbik sikerét illeti, Závecz szerint az egyszerű kampányüzenetekben a Jobbik verhetetlen (főleg hogy "a magyar választók túlnyomó többsége nem túlságosan szofisztikált"), ahogy abban is, hogy a kampányban az utolsó faluba is elmentek a pártvezetők, márpedig ha egyszerű is, de verbálisan nagyon fogékony a magyar választó.

Van rá igény

Igény van rá, mármint a radikális, tekintélyelvű retorikára - ezzel Bíró Nagy is egyetért, csakhogy: igény eddig is volt, mégsem volt ilyen erős a szélsőjobb. A recept része az is, hogy a Jobbik mindig jól alkalmazkodik a politikai napirendhez. A 2009-es EP választáson a „cigánybűnözéssel” értek el áttörést, aztán a korrupciós ügyek nyilvánosságra kerülésekor, 2010-ben már a politikus bűnözéssel kampányoltak ("húsz évet a húsz évért"), amikor pedig a válság és a devizahitelesek sorsa került napirendre, akkor átváltottak az antikapitalista, szélsőbalos demagógiára: "kimentek a tankok, bejöttek a bankok", ahol már a szegények pártjaként jelenítik meg magukat a gazdagok kormányával szemben. És éppen itt, a szociális ügyekben száll harcba a Jobbik az MSZP-vel és az LMP-vel, azért a másfél millió, a Fideszből kiábrándult szavazóért.

Krekó ezt még annyival egészítette ki, hogy a fiatalok szemében a többi párt inkompetens, és a jobbik ráérzett, hogy nincs olyan fiatalos mozgalom, amihez trendi csatlakozni. Hát megteremtették, ahogy azt divatot, szubkulturális elemeket is, ami ehhez szükséges.
 

Ki balosabb a Jobbiknál?

Végül a három kutató a moderátor Váradi Júlia azon kérdésére próbált választ keresni, van-e esélyük a szocialistáknak visszahódítani a Jobbikhoz vándorolt korábbi szavazóikat. Závecz szerint van, ha kevesebbet foglalkoznak a demokrácia hiányosságaival, például az Alkotmánybíróság jogköreivel, és többet az elégedetlenség és a beletörődés között billegő idősebb, illetve az elégedetlenség és a perspektíva-hiány között ingó fiatalabb, bizonytalan szavazóknak. Bizonyosságot, gazdasági válaszokat kell adni - ez Závecz receptje. Bíró Nagy is valahol itt látja a baloldal esélyét a bizonytalanok körében: "ha hitelesebb baloldali programot tudnak kínálni, mint a Jobbik". Krekó szerint viszont fölösleges balról előzni próbálni a Jobbikot, inkább idő kell, hogy a választók megbocsássanak korábbi "megszorítókra" - a szocialista párt gyurcsánytalanítása nem elég ehhez, hosszabb ideig eltarthat a méregtelenítés.

Magabiztosan a bizonytalanokért

A konferencia utolsó szekciójában az MSZP és az LMP vezetője vitázott a bizonytalanok meghódításának módozatairól (annak fényében, hogy a Jobbik lassan már megelőzi a szocialistákat, az LMP meg stagnál), de Mesterházy Attila és Schiffer András rövid idő után kampány-üzemmódba kapcsolt, így hamar elterelődött a szó az eredeti témáról, a Jobbikra alig néhány szót vesztegettek, mielőtt barátságos mérkőzésen egymást kezdték volna rugdosni.

Mesterházy Attila azzal nyitott, hogy más az MSZP és az LMP helyzete, hiszen ők háromszor kormányozták az országot, az LMP viszont múlt nélküli párt. Ekkora vereség után, mint amekkorát a szocialisták tavaly elszenvedtek, szerinte természetes, hogy hosszú ideig kitart a Fidesz melletti bizalom: erősek voltak a várakozások, ami erős elkötelezettséget jelent. De ma már a kiábrándulás korszakában vagyunk, és az is természetes, hogy a kiábrándultak ilyenkor inkább a bizonytalanok táborát erősítik, nem választanak rögtön másik pártot. Akik egzisztenciális okokból, ígéretek miatt szavaztak a Fideszre, azok közül sokan csalódtak, mára azok maradtak mellettük, akik ideológiára szavaztak. A radikálisabb részük könnyebben ment át a Jobbikhoz.

Az MSZP-nek, mint a közvélemény szemében a legelutasítottabb pártnak, ebben a helyzetben az a dolga, hogy visszaépítse hitelességét, tanuljon a hibáiból, levonja a következtetéseket, változtasson politikáján, szereplőin, működésén. Ez hitelesítheti, meg az, hogy szakmai alternatívákat mutasson fel - enélkül a bizonytalanok megszólítása sem megy.

Hányadik borítéknál?

Schiffer András a közvélemény-kutatások relativizálásával indított, mondván választási év után mindig arról cikkeznek a valóságmagyarázók, hogy "soha nem látott mértékű a kiábrándulás a politikából", de ez a politikai közösség természetes mozgását írja csak le. "Nem arról van szó, hogy a Fidesz-szavazó az első boríték láttán homlokára csap és rohan az ellenzékhez". Mindhárom ellenzéki párt többé-kevésbé szinten van, szerinte nincs áttörés a Jobbiknál sem. Az LMP pedig eleve kirívóan alacsony ismertséggel jutott be a parlamentbe, amiből szerinte az következik, hogy "voltak, akik reményt keresve, belénk láttak valamit, ami nem mi vagyunk", sokan pedig azért nem szavaztak rájuk, mert nem tűntek fel a horizonton. Most az LMP ott tart, ahol 2010-ben indult, vagyis stabilizálta támogatottságát.

Az igazi feladvány Schiffer szerint az, hogy ki mit von le a tavalyi választási eredményből: abból, hogy ilyen többséghez jutott a "demokratikus érzékéről már ismert" Fidesz, hogy két teljesen új párt is bejutott, és hogy a szélsőjobboldal ekkora eredményt ért el.

Innentől egymás után húzták elő a különböző véleménykutatási adatokat, Mesterházy például azzal jött, hogy az első ciklusban hasonló történelmi vereséget szenvedtek - voltak már hat százalékon is 1992-ben - aztán mégis történelmi sikert arattak 94-ben, abszolút többséget szereztek a parlamentben. Az elmúlt másfél évben a baloldali szavazók rejtőzködővé váltak, miközben a jobbikosok határozottan vállalják párthovatartozásukat, de az elempéseknek is könnyebben megy, mert nincs olyan múltjuk, ami miatt mutogathatnának rájuk. "Éles helyzetben viszont elmennek szavazni a mieink" - a második kerületi időközi választás szerinte ezt bizonyította.

A végtermék

A vita további részében a két ellenzéki politikus azt boncolgatta, vajon a Jobbik minek a terméke. Schiffer szerint egy húszéves gazdasági paradigma ment csődbe, amit Orbán Viktor ráadásul még csúcsra is járatott a munkavállalók további kizsákmányolásával, a maradék állami vagyon elherdálásával. Az egész világon válságban a kapitalizmus, ami szorosan összefügg az ökológiai válsággal, a választók pedig ahhoz a párthoz fordulnak, amelyik ezt a rendszerválságot észleli. A Jobbik tehát csak egy tünet, a kérdés az, hogy a reménytelenségbe süllyedt, cserben hagyott vidék miért választja a Jobbikot, legalábbis Kelet-Magyarországon.

Hülye válaszok

Mesterházy pedig a gazdasági válság termékeként tekint a Jobbikra, ezért nem szabad szerinte a szavazóikat úgy kezelni, mintha ideológiailag is oda kötődnének. Azt meg túlzásnak érzi, hogy olyan fantasztikus sikereket ért volna el a szélsőjobb: a fővárosban, a Dunántúlon sem tudott erősödni, vannak korlátaik nekik is. Innentől a cigányság helyzetének elemezgetésével folytatódott a beszélgetés, Mesterházy elismerte, hogy tabuként kezelték a kérdést, "homokba dugták a fejüket", ahogy az előző kormányok is, a Jobbik pedig ebből húzott hasznot: "bement a résen, a maga hülye válaszaival".

Schiffer András válaszul megértést javasolt a Jobbikban reményt látó nincstelenek problémái iránt leszögezve, hogy nem úgy lehet megverni a Jobbikot, ha hatvan év után újra játsszuk az antifasiszta koalíció című történetet, hanem úgy, ha a demokratikus pártok megértik azok keserveit, akik ma a Jobbikban látnak menekülési útvonalat. Attól meg óva intett, hogy megnyugodjunk: a Jobbik csak egy regionális párt - mi lesz itt, ha teljes kilátástalanságba taszítja az országot.

Orbán és csapata?

A kampányvita további elemeit - miszerint komplex programokkal, avagy színvak esélyteremtéssel lehet-e orvosolni a kisebbségi problémákat - nem ecsetelnénk, viszont a vita végén a demokratikus erők együttműködéséről is kibontakozott egy polémia, Karácsony Gergely nevezetes mondása ürügyén (még az ördöggel is össze kell fogni, technikai koalícióra lépni akár a Jobbikkal is az Orbán-rendszer leváltásárért). Mesterházy többször értésre adta, hogy ők ugyan a Jobbikkal soha semmiben, Schiffer pedig arról magyarázott, hogy ők sem, csupán technikai együttműködést javasoltak, ilyen viszont Mesterházy szerint nem létezik.
 

Nem nyúl, nem birka

A szocialista pártvezető az LMP-vel közös programpontokra, érdekeik egyezésére apellált, mondván a II. kerületben tesztelhették volna az együttműködést (ha az LMP jelöltje visszalépett volna). Schiffer meg igyekezett letolni magáról a "gyilkos ölelést" - bár ennél finomabban csomagolva: az LMP nem kíván együttműködést kötni semmilyen más párttal. A tesztelés-labdát is lecsapta, mondván ha valamiért hatalmas a csömör, az éppen az, hogy a politika saját magáról szólt, hogyan lehet lezsírozni, lemutyizni ügyeket, de az ország nem kíérleti labor, az emberek nem nyulak, sem birkák, nem lehet őket megvezetni.

Mesterházy nem tágított, szerinte nagyobb a baj az országban annál, hogy ne tudják félretenni nézetkülönbségeiket. Nem lehet a vonalon állni, egyenlő távolságra a kormánytól és a volt kormánypártról, vagy elfogadod, amit a Fidesz csinál, vagy nem. Schiffernek sem kellett több, elkezdte ecsetelni, mennyire mást képviselnek, mint a szocialisták.
A legnagyobb közös többszörös

Végül is egy dologban egyet értettek: Mesterházy szerint "le fogjuk váltani ezt a kormányt", Schiffer is biztos benne, hogy Orbán Viktor nagyot fog bukni. És ezzel elérkeztek a kampányüzenetek tömör összefoglalásához, ahogy ez rendes választási gyűlésen szokás: a leváltást a szocialisták széleskörű demokratikus ellenzéki összefogással képzelik el, az LMP meg "az emberekkel szövetkezne", Orbánékat akkor válthatják le, ha kellően széles kínálat lesz 2014-ben azok számára, akik tavaly a Fideszt, illetve a Jobbikot választották, de azoknak is, akik soha többé nem akarják az MSZP-t választani.

Ennyiben maradtak.