Oszkó Péter szerint az euró megszüntetése, az önálló árfolyam-politikához való visszatérés nem járható út, míg Róna Péter azon az állásponton volt, hogy az euró bevezetése nem a szükséges alapfeltételek figyelembevételével történt. A két gazdasági szakember az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és a Policy Solutions politikai elemző intézet vitaestjén a fiskális unió mellett lehetséges, de valószínűtlen megoldásként vázolta fel a tagállamok belső leértékelését, illetve az északi és déli tagállamok közti nagyobb szolidaritás lehetőségét.

Oszkó Péter szerint az a korábbi előnye az Európai Uniónak, hogy kompromisszumokban gondolkodik, válság idején lassú és nehézkes döntéshozatalt eredményez. A volt pénzügyminiszter ugyanakkor nem tartja járható útnak az önálló árfolyam-politikához való visszatérést, mivel az sokkal nagyobb károkat okozna, mint amennyi eszközt adna azok kezelésére. Oszkó hangsúlyozta: vannak olyan országok, amelyek soha nem tudják majd visszafizetni teljes adósságállományukat, ezért a válság megoldásához valószínűleg egy adósság-elengedési folyamatra is szükség lesz.

Oszkó Péter a Magyarország előtt álló problémák megoldásáról elmondta: az árfolyam-politikai eszközökkel – tehát az infláció felpörgetésével – nem lehet hosszú távon kezelni a gondokat. A belső leértékelések, azaz a megszorítások hibája pedig az, hogy az életszínvonal-esés mellett munkanélküliséget is okoznak. Oszkó azon az állásponton volt, hogy a legésszerűbb és a legkevésbé fájdalmas megoldás az lenne, ha az Európai Uniónak eddig a közös fizetőeszköz előnyeit a leginkább élvező országai „nyelnék le a békát”. Elmondása alapján azonban erre van a legkevesebb esély.

Róna Péter közgazdász szerint az euró bevezetése nem kellő elővigyázatossággal meghozott döntés volt, mivel az EU tagországai nem feleltek meg az optimális valutaövezet kritériumainak. Ezek előírták volna, hogy csak közel azonos fejlettségű országoknak érdemes bevezetni egy közös fizetőeszközt. Róna kiemelte, addig nincs kilábalás a válságból, amíg az Európai Unió vezetői öt létfontosságú kérdésre választ nem adnak: arra, hogy mely ország lehet a valutaövezet tagja, mik legyenek a tagság feltételei, miről szól a fiskális unió, hogyan zárkóznak fel a fejletlenebb országok, és mi legyen az Európai Központi Bank szerepe.

Róna Péter egyetértett Oszkóval abban, hogy a legkevésbé fájdalmas megoldás a fejlettebb országok áldozatvállalása lenne, ugyanis a kevésbé jómódú országok – köztük Magyarország – újabb megszorításai adósságspirálba taszíthatják ezeket a tagállamokat. Róna szerint Magyarország számára a válságból kivezető első lépések a következők lennének: a jogállam „visszaállítása”, az adórendszer átdolgozása és a pénzügyi szféra rendbetétele.

Oszkó Péter és Róna Péter is a magyar gazdaság egyik legsúlyosabb kihívásának nevezte azt, hogy a bankrendszer „zombivá” vált: rengeteg az olyan bank, amely nem képes érdemi hitelezést folytatni, enélkül azonban nincsen gazdasági növekedés. Oszkó szintén akadálynak nevezte az adórendszer átláthatatlan és kontraproduktív átalakítását. 

A rendezvény felvezetéseként az Európai Bizottság hangsúlyozta, egy mostani lehetséges kormányközi megállapodás mellett, valódi hosszútávú megoldás csak valamennyi tagállam bevonásával, EU-s intézményi keretek között valósulhat meg.