A Policy Solutions politikai elemző intézet a Friedrich Ebert Alapítvánnyal együttműködve arra vállalkozott, hogy egy tanulmány keretében felderítse, kik azok ma Magyarországon, akik rendszeresen nem vesznek részt a választásokon, és milyen okai vannak a politikától való eltávolodásnak.

Az elmúlt választások tapasztalata, hogy 2,4 millió – 3,2 millió választópolgár rendszeresen nem járult az urnák elé az elmúlt huszonhárom évben, közülük 2 millió következetes nemszavazó, akik politikailag teljesen passzívak, vagyis sohasem szavaztak. A többi távolmaradó (a lakosság 5-20%-a) pedig egy-egy adott választás során nem szavazott.

A tanulmány megállapítása szerint a szavazási hajlandóságra a legnagyobb hatással az ideológiai elkötelezettség van, a választók aktivitását másodsorban a demokratikus rendszer iránti elkötelezettség befolyásolja. A részvétel harmadik meghatározója a szűkebb-tágabb környezetbe való beágyazottság; azok, akik valamilyen közösségnek tagjai, mindig aktívabb szavazók a magányosoknál. Az életkor emelkedésével párhuzamosan a szavazási hajlandóság is egyre emelkedik, és 60 év körül éri el csúcspontját. Az iskolázottsággal kapcsolatban pedig közismert tény, hogy minél magasabb végzettségű csoportokat vizsgálunk, annál magasabb részvételi arányokkal találkozunk. Kisebb mértékben befolyásolja még a részvételt a vallási felekezethez való tartozás és a társadalmi mobilitás is.

A választási részvétel megyei szintű alakulására jellemző, hogy tendenciaszerűen csökkent a különbség a megyék között, vagyis egyre inkább közeledtek egymáshoz a kelet-magyarországi és nyugat-magyarországi megyék a részvételi arányokat tekintve. A homogenizáció ellenére az ország nyugati megyéiben és Közép-Magyarországon hagyományosan magas, Magyarország keleti régióiban tradicionálisan alacsonyabb a részvételi hajlandóság. A leggyengébben teljesítő megye Szabolcs-Szatmár-Bereg, ahol a hat választás átlagában nem érte el még a 60%-ot sem a választói aktivitás, a három legaktívabb megye Győr-Moson-Sopron, Vas és Budapest, ahol az átlagos részvétel meghaladja a 70%-ot.

A főváros az egyetlen olyan területi egység, ahol mindvégig viszonylag egyenletesen magas volt a választási részvétel, legalább 5 százalékponttal haladta meg itt a részvétel az országos átlagot. Ugyanakkor a főváros sem egységes választási részvétel szempontjából, az egyes budapesti kerületek között nagyobb eltéréseket tapasztalunk az aktivitás vizsgálatakor, mint a megyék között. Általánosságban elmondható, hogy Budán magas, Pesten pedig alacsonyabb a választási részvétel. A két legmagasabb aktivitású kerületben, a II. és a XII. kerületben átlagosan 80% feletti volt a részvétel, a legalacsonyabb részvételi aktivitású kerületek Józsefváros, Csepel, Kőbánya, Ferencváros és Pesterzsébet, közülük a VIII. kerület részvételi mutatója nem éri el az országos átlagot. Mindezzel együtt a fővárosi kerületekben a választási részvétel meglehetősen kiegyensúlyozott volt 2006 és 2010 között.

A kistelepülések között találhatóak mind a legalacsonyabb, mind a legmagasabb részvételi arányú helyiségek, míg átlagosan a közepes méretű települések „teljesítenek” legrosszabbul részvételi arány szempontjából a választásokon. A politikai elemzések során közhelyként szokták emlegetni, hogy a roma lakosság jóval kisebb arányban vesz részt a választásokon, mint a nem roma magyarok, elemzésünk eredményei ezt nem támasztják alá, nem állapítható meg semmilyen szoros korreláció a településeken lakó kisebbségek aránya és a választási részvétel között.

A választási részvétel általános és tartós növekedése érdekében több javaslatot is megfogalmaz tanulmányunk. A szavazás teljes vagy részleges (pl. első választáskor) kötelezővé tétele akár előnyökkel is járhat, ráadásul nem példa nélküli az Európai Unióban sem. Az adminisztratív eszközök mellett számos egyéb lehetőség áll rendelkezésre a politikai részvétel növelésére. Ilyen lehet az alapvető politikai és állampolgári ismeretek demokratikus alapokon nyugvó, politikailag semleges oktatása, a tankötelezettség korhatárának újbóli megemelése, az átláthatóbb politikai döntéshozatal megteremtése, illetve a passzív választói csoportok – így különösen a fiatalok, az északkelet-magyarországi választók – megszólítása.

A teljes tanulmány letölthető itt.